A Fényképezés feltételei, technikája
Ahhoz, hogy jó képeket készíthessünk, nem elég csak a fényképezőgép ismerete. Néhány alapfogalmat és feltételt sem árt, ha tudunk:
Mélységélesség:
Elméletileg a fényképezőgép objektívje csak azokat a tárgyakat rajzolja ki élesen a filmre, amelyek egy adott távolságban vannak. Ami ennél közelebb vagy távolabb esik, életlenül látszik. Ezért az élesség távolságát mindig be kell állítani a fő motívum távolságának megfelelően.Az élességnek van bizonyos térbeli mélysége. Ezt a jelenséget mélységélességnek nevezzük.
A gyakorlatban a mélységélesség függ:
Fókuszpont:
A kép legélesebb része a fókuszpontnál van, ezért célszerű azt a témára vagy a téma azon részére irányítani, melyre a fotós a figyelmet terelni kívánja, középpontba akarja terelni. A fókusztól távolodva (a fényképezőgép felé, valamint az ellenkező irányban) az élesség csökken, de bizonyos távolságra a kép még elfogadhatóan éles. Ez a két rész (a fókusz előtti és mögötti) 1/3 és 2/3 arányban oszlik meg. Tulajdonképpen ebből a két részből tevődik össze a mélységélesség területe. Ami ezen kívül esik, az jól láthatóan életlen.
Portréfotózás:
Portréfotózásnál az élességet a modell szemére állítjuk. A mélységélesség úgy befolyásolható, hogy éles legyen a szeme előtti rész (orr), a szeme mögötti rész (a fülek), de a haj hátsó része és főleg a háttér egyáltalán nem. Itt a mélységélesség kb. 8-15 centimétert ölel fel. Így a figyelem modell arcára irányul. A háttér is fontos, de legfontosabb a fény. Portréhoz lehetőleg kerüljük a direkt napsütést, vagy pontszerű fényforrást, mert nagyon éles lesz a kép, csúnya orr-árnyékot jelenik meg a felső ajkon, és legalább az egyik szem részlettelenül sötét árnyékba kerül.
Tájfotózás:
A jó tájfotó egyetlen képkockába sűríti a benyomásainkat, egy tökéletes látványba. A képek megőrzik a világról alkotott emlékeinket. Hatások tájképet készíteni nem egyszerű, de a szemlélet és az apró trükkök mind megtanulhatók. Tájfotózás alkalmával a kompozíció megkívánja, hogy a tőlünk 10 méterre lévő fa és a háttérben úszó felhők is egyaránt élesek legyenek. Ekkor fényképezőgép beállításával elérhető, hogy az elfogadható élesség a fotóstól számítva 6 métertől kezdődjön és tartson a végtelenig.
Zársebesség:
Az expozíció legegyszerűbb paramétere. Két dolog függ tőle: az érzékelőre jutó fény mennyisége, illetve a rögzítés idejének hossza, ami mozgó téma és hosszabb idő esetén elmosódott formákat eredményezhet.
Ha van lehetőségünk hosszabb záridővel fotózni, használhatunk alacsonyabb ISO értéket, így tisztább, zajmentesebb lesz a kép.
Fényérték:
A kép megvilágítottságát jelző szám. Az aktuális érték az expozíció két paraméterétől, a zársebességtől és a blendétől függ. A záridő felezésével -1 Fé lépést tehetünk, kétszerezésével +1 Fé.Értelemszerűen negatív irányba sötétebb képet kapunk, pozitív irányba haladva világosabbat.
Fehéregyensúly:
Az emberi agy, amennyiben tisztában van egy adott tárgy színével, szélsőséges fényviszonyok között is megfelelő színűnek érzékeli azt. Pl.: ha a szobában egy erősen sárgás fényű lámpa világít, a kezünkben lévő papírlapot akkor is fehérnek fogjuk érzékelni - pedig valójában sárgának látjuk, mint minden mást is. Ez azért van, mert az agyunk beazonosítja a tárgyakat, és úgymond korrigálja a színskálát érzékeléskor. Erre viszont a fényképezőgép alapvetően nem képes, csak rögzíti, amit "lát".Ennek kiküszöbölésére szolgál a fehéregyensúly beállítás. A ma forgalomban lévő digitális gépeken legalább 5-6 gyári beállítás található, az automata mellett többnyire "napfény, árnyék, neon, sárga izzó, felhős". Ezek annyit módosítanak a képen, hogy valamennyire eltolják a rögzített színeket egy kék-sárga skálán.
És végül még néhány mondat a fényképezőgép/kamera helyes tartásáról:
A nagy kijelzős kompakt készülékek használatakor, fordul elő leggyakrabban ez a probléma. Az ilyen fényképezőgépeket a felhasználók sok esetben egy kézzel, szemüktől messzire eltartva használják. Tanácsos a másik kezünkkel alulról megtámasztani, így mikor az exponáló gombot benyomjuk lesz ellentartás és a bemozdulás esélyét is csökkenthetjük.
A bridge és a tükörreflexes gépeknél jobb kezünkkel fogjuk a markolatot, bal kézzel pedig fogjunk az objektív alá, így mindkét kézzel tartjuk és a kezelő gombokat is elérjük ujjainkkal. Használjuk a keresőt, így stabilabban foghatjuk a gépet ezzel csökkentjük a bemozdulás esélyét.
Források:
http://www.fotozz-alkoss.info/images/modulok/oktatas/foto.html
http://www.ktfoto.sokoldal.hu/